14. fejezet

14. fejezet

Darabokra törve…

Volt 4 nem fogadott hívásom. De miért kereset Sebastian? Ezen eltöprengtem, de úgy éreztem különösebb jelentőséget nem kell neki tulajdonítsak. Így nem foglalkoztam vele a megszokott ritmusom szerit alakítottam a napom további részét.

Nekikészültem megvacsorázni. Nem volt kedvem főzőcskézni és ha még esetleg neki is álltam volna bármit is összedobni, mire elkészült volna már késő lenne. Így elkezdtem a hűtőmben kotorászni. Találtam egy kis felvágottat és csináltam magamnak egy szuper szendvicset. Ezt a szendvicset „mega örömnek” neveztem el. Azért adtam ezt a nevet neki, mert minden finomságot beleraktam. Miután összedobtam, behuppantam a kanapémba és bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam és szinte csak az alábbiakat találtam: szappanopera, krimisorozat, szappanopera, egy katasztrófafilm, krimisorozat, autósport és elölről az egész. Na jó, gondoltam ez már azért sok. Kapcsoltam még, aztán találtam egy vetélkedőt. Ezt megfelelőnek találtam. Úgy érzetem most kipróbálom én is milyen nagy tudású ember vagyok. Úgy vettem, amit most fel fognak tenni kérdéseket megpróbálom én is megválaszolni. Nagyon komolyra vettem a figurát, még a félig megevett szendvicset is ráhelyeztem a tányérra, azt leraktam magam mellé a kanapéra és odakoncentráltam a kérdésekre. Az első kérdés nagyon könnyű volt én megválaszoltam a televízió készüléknek és a játékos is jól válaszolt. Gondoltam ez könnyű lesz, menetelünk majd előre. Jöttek a kérdések. Én is megválaszoltam a készüléknek és a játékos is megválaszolta, így gyarapította a nyereményét. Egyre nehezedtek a kérdések, egyre többet töprengtem a kérdéseken. Már ott járt a játékos és én is hogy milliós kérdés következett. Gondolkoztam, majd megjelöltem a válaszom. A játékos is gondolkozott, majd megjelölte a válaszát. Feszülten néztem a készüléket, már meg is feledkezve a szendvicsemről és vártam, hogy jó lesz-e a válasz. Szinte pislogás nélkül figyeltem a tv-t, mikor megijedtem. Megcsörrent a telefonom. Odanyúltam a kisasztalhoz és megnéztem ki keres. Apám volt.
- Szia apu.
- Szia lányom.
- Valami baj van? – tettem fel neki a kérdést.
- Nincs semmi, de miért kérdezed?
- Csak azért mert ilyenkor hívsz.
- Nincs semmi bajom, csak a hangod akartam hallani. Jól vagy? Nem beszéltünk és kerestelek vasárnap, de hamar elmentél.
- Jól vagyok. Vasárnap nem volt kedvem ott maradni, így inkább hazajöttem.
Most pedig megfordult a fejemben, hogy el kellene neki mondani, hogy elmentem a vizsgálatra. De mégis hogy tálaljam neki? Személyesen jobb lenne. Igen ez az! Elmondom neki majd csütörtökön.
- Nem lenne kedved jövő héten leülni és beszélgetni majd egy kicsit? – tette fel a kérdését.
- De lenne. Én is ezt akartam kérdezni. Tudod, lenne valami, amit meg kellene beszéljünk.
- Komolyan hangzik. Csak nem valami történt?
- Történni történt… - úgy érzetem nem idegesítem fel, majd megtudja akkor, inkább egy kegyes hazugságot alkalmazok. – de nincs semmi baj. Nyugodj meg!
- Rendben kislányom.
 A részleteket majd megbeszéljük, vagy tudod mit? Megkereslek majd csütörtökön.
- Rendben. Akkor majd…
- Jó apu.
- Szeretlek kislányom, jó éjszakát!

Egy kicsit meglepődtem.
- Én is, jó éjt neked is! Szia.
Majd letettem a telefont.

Igazából nem számítottam apám hívására. És azt mondta szeret. Máris kezd úgy viselkedni, mint egy apa.
Míg beszélgettem megszületett a kérdés válasza is. Szerintem rossz választ adtam én is és a játékos is, mert már más játékos küzdött a nyereményért.

Már a félig megevett szendvicsem sem kívántam, így felvettem a kanapéról a tv-t kikapcsoltam majd kivittem a konyhába.
Majd készültem megfürdeni. Úgy gondoltam egy kis kényeztetést megengedek magamnak. Gyertyákat raktam a kád mellé, bekészítettem a kedvenc fürdősómat majd miután vízzel teleengedtem a kádat belemásztam és folytattam az egyik könyvem olvasását. Nagyon belemerültem a könyvbe. Olvastam és olvastam, egyre csak lapozgattam. Nagyon megfogott ez a könyv. Éppen egy izgalmas résznél jártam, amikor megint megcsörrent a telefonom. Feleszméltem, hogy sikeresen kint hagytam az asztalon. Gyorsan kipattantam a kádból és körbetekertem magam a kendőmmel. Rohantam a telefonomért és mire odaértem abbahagyta a csörgést. Ez nem lehet igaz! Hogy lehetek ilyen peches. Kimásztam a kádból, félbeszakítottam a könyvet és mire kiértem abbahagyta a csörgést. Megnéztem ki keresett miután kibosszankodtam magam. Megint Sebastian volt. Ezek szerint nagyon akar valamit. Miután ezt sikeresen megállapítottam visszamásztam a kádba és folytattam a könyvet. Miután újabb két fejezetet kivégeztem, a víz kezdett már kihűlni én meg a sok vízben eltöltött perctől elkezdtem ráncosodni. Így úgy döntöttem ennek véget vetek. Kimásztam a kádból, megtörölköztem, felvettem a hálóingem, majd a gyertyákat elpakoltam és elindultam lefeküdni. Ez a mai nap összességében jó volt és ez a kiruccanás Christiannal egy kicsit leszívott, de én nagyon jól éreztem magam. A mai estén sikerült hamar elaludnom.

Éjfél körül volt az idő mikor felébredtem.  De nem ok nélkül. Megszólalt a telefonom az éjjeliszekrényemen. Ki a franc kereshet ilyenkor? Gondoltam ezt miközben félálomban ránéztem az órára és csak annyit láttam ezt is nagy nehézségek árán, hogy éjfél múlt el pár perccel. Miután ezt megállapítottam felkaptam a telefonom és a nélkül, hogy megnéztem ki keres felvettem. Igaz lehet nem is láttam volna a félig becsukott szemeimmel, a hívó nevét.
- Halló – szóltam bele álmosan.
- Claire végre! – hallotam a másik végről.
- Végre? Miért kivel beszélek? – tettem fel álmosan a kérdést.
- Sebastian vagyok. – mikor ezt kimondta azért megébredtem egy kicsit.
- Miért keresel?
- Beszélni akartam veled és egész nap hiába hívtalak. Már azt hittem bajod van.
- Mi lenne? Elraboltak volna? Nem kellek senkinek, ne izgulj, ha ezért hívtál!

- Miért beszélsz velem így?
- Figyelj, szerintem nem ez a legalkalmasabb idő! Tudod, te hány óra van! – csattantam fel, mert kiverte az álmosságot belőlem.
- Csak féltettelek!
- Nagylány vagyok!
- Akkor tudod mit leteszem, ha ilyen vagy!

- Helyes! – vágtam vissza.
- Tudod hallani akartam a hangod, és beszélni veled. Vasárnap ugyanis elmentél és nem tudtam beszélni veled. De ha téged nem érdekel, akkor rendben.
- Most ezért hívtál ilyenkor! De komolyan! Mindig azt mondod beszélni akarsz velem, de valami mindig jön! Hagyjuk már! Ha beszélni akarsz valakivel akkor megteszed és kész!

Mondtam mindezt én, aki ugyanúgy tett mint ő, akinek mindig közbejött valami. Egyébként is, békén kell őt hagynom, neki meg engem. Neki ott van Hanna, aki ki tudja, lehet terhes, nekem meg lesz valaki, vagy alakulóban van, vagy én sem tudom. Minden esetre nem piszkíthatok bele mások életébe, nekem nincs jogom arra. Pontosan tudom, milyen, ha mások belepiszkolnak. Engem hagytak már el egy másik nőért és nagyon rosszul esett. Pontosan tudom, mennyire fáj. Ráadásul mindig csak az a kérdés jár ilyenkor egy nő fejében, hogy vajon az a másik nő mivel több mint ő. Mit tud, vagy mégis mije van, ami miatt az a másik fontosabb lett? Ez mindig nagy sebet ejt egy nő lelkében így én minek tegyem ezt? Tapossak bele Hannaba, aki egyébként még a barátnőm is? Én nem ilyen vagyok!

Nem szóltam semmit a telefonba utána. Ő se egy darabig majd folytatta.
- Itt vagy még Claire?
- Miért hol lennék? Lementem volna futni vagy mi?
- Fejezd ezt be kérlek!
- Jaj, ne fárassz már! Egyébként is miért most hívsz? Tisztelhetnéd a másikat azzal, hogy hagyod pihenni! Ha meg ilyenkor telefonálgatsz a barátnőd hívogasd! Neki szüksége van rád! – s kioktattam.
- Tudod mit akkor én ezt most befejeztem!

- Azt hittem már abbahagytad! Hamarabb levonhattad volna ezt a következtetést!

- Jó éjt! – vágta még ide dacosan majd lecsapta a telefont.
Muszáj volt így viselkednem. Egyrészt ezt már kifejtettem többször is másrészt, fontos dolog rólam azt tudni, hogy én nem vagyok egy hirtelen haragú ember. Csak egy dolog tud zavarni, de az nagyon. Ha megvazarnak pihenés közben. Ezért pedig iszonyatosan tudok haragudni. Ilyenkor legszívesebben az ébresztőmet elküldeném melegebb éghajlatra nyaralni. Úgy vélem az este azért van, hogy pihenjük ki magunkat egyébként másnap olyanok vagyunk mint a mosott sz…( nos nem szerettem volna ecsetelni) Az persze nem számít ilyenkor nálam, hogy ki az az illető aki megzavart, mindenkivel ugyanúgy viselkedek. Ilyenkor nagyon goromba és bunkó tudok lenni. Persze lehet, hogy másoknak nem ez a véleményre erről, de én ilyen vagyok és kész. Így kell szeretni.
Miután a kedélyem lecsillapodott nagy nehezen visszaaludtam.

Másnap frissen és üdén ébredtem, persze nem is kelhettem volna másképpen 11 órakor.

Kimásztam az ágyból és készítettem egy jó kis teát magamnak. Épp szürcsölgettem mikor megint kerestek. Ugyanaz az illető keresett, aki hajnalba.
- Mit akarsz már megint? Elfelejtettél hajnalba valamit közölni? – vettem fel indulatosan a készüléket és ugyanezzel az indulattal kezdtem a beszélgetést is.
- Nem, de gondoltam most beszélek veled.
- Beszéltél megfelel?
- Bocsánatot akartam kérni, de úgy látszik nincs kihez beszélni!

- Nagy lesz a számlád!

- Már megint kezded?
- Most komolyan mit vártál hajnalba? Ezt talán „Jaj Sebastian de jó hogy hívtál hajnalba és alukáltam, de beszélgessünk, nem vagyok fáradt egyáltalán talán esti mesét akarsz mondani?” – mondtam kényesen és gunyorosan egyszerre.
- Nem gondoltam volna, hogy így viselkedsz.

- Még te vagy felháborodva ezek szerint! Hajnalba felhívsz, mikor alszok szerinted, hogy reagálnék! Látszik, hogy nagyon nem ismersz!

- Azt hittem eddig, hogy ismerlek, de kezdek kételkedni!

- Szerintem hagyjuk ezt abba! Nincs nekem ahhoz kedvem, hogy itt veled veszekedjek a hülyeségeden, és elrontsam az egész napom!

- Nekem sincs időm erre!

- Akkor könyörgök miért hívtál?
- Már mindegy!
- Jó akkor mindegy! Egyéb óhaj sóhaj? – tettem fel gúnyosan
- Nincs és nem is lesz!

- Biztos, hogy nincs semmi kérdés, panasz vagy bármi? Nem fogsz megint valami miatt keresni? Tisztázzuk most, mert sok dolgom lesz ma!

- Nem kell félni, nem foglak hátráltatni az elfoglaltságodban!

- Ennek örülök Sebastian.
- Rendben akkor végeztünk!

- Biztos vagy?  Jól gondold meg! – ismét gúnyolódás részemről.

- Biztos. – majd letette a telefont.
Most komolyan nem volt elég, hogy hajnalba felhúzott, még most is zaklat. Nem olyan könnyű nekem, hogy így bánjak vele. Nem könnyű nekem egy cseppet sem eltaszítanom magamtól, de úgy érzem nincs mire várnom. Várok arra, hogy a sült galamb a számba röpüljön? Vagy mégis mire? Egyébként mire alapoznám a várást? Egy cseppet sem biztos, hogy érez irántam valamit. Egyébként, ha meg várnék várjak arra, hogy kiderül terhes-e Hanna?És ha nem akkor meg arra, hogy hátha otthagyja, és akkor boldogok leszünk? De mi van ha nem is hagyja ott? Nem! Így kell tennem! El kell taszítsam magamtól! Míg mások azért harcolnak foggal-körömmel, hogy megszerezzék maguknak a másikat én addig azért küzdök, hogy távol tartsam magam tőle.
Ezzel a hívással, még a kedvem is elvette a mai naptól és a nagyon finomra sikeredett teától. Megjegyezném nekem nagyon ritkán sikerül ilyen finomra elkészíteni a teát.
Megfogtam a bögrét és le akartam rakni a konyhapultra, mikor megint elkezdett remegni a kezem. A bögre kiesett a kezemből és lehullott a földre. Ott pedig ezer darabkára tört.

Elkezdtem sírni. Megint elkezdődött. Most megijedtem. Sírva guggoltam le és vártam, hogy abbamaradjon a remegés. Miután abbamaradt könnyes szemekkel kezdtem neki a csészedarabok összeszedésének. Most szóljak Georgnak? Biztos csak az idegesség miatt van. De lehet ez egy jel? Talán ahogy a csésze is rengeteg darabra tört úgy fog az én életem is? …


SZERK MEGJEGYZÉSE: Sziasztok!
Itt van a friss rész. A mostani alkalommal egy kicsikét korábban hoztam meg, nem pedig este fele. Remélem nem okoz nagy gondot! :D
Csak annyit a mostani részről, hogy jelentem most Sebastian is szerepet játszik! :) Akik rá vártak most megérkezett! :) Na de nem is akarok sokat fecsegni!
Nagyon szépen köszönöm a véleményeket! Jól estek. Remélem most is kapok pár sort.
Emellett köszönöm, hogy szavaztok is.
Nincs is már más dolgom csak ennyi, hogy jó szórakozást kívánjak a fejezethez!
Puszi
Zsömi