PROGRAM 6 - Győztesek és vesztesek (S.V.)

Drága Olvasóim!

Fantasztikusak vagytok! Ismételten a kezetekbe vettétek az irányítást, és a kért szám megérkezett. Nagyon szépen köszönöm nektek!

Ennek megfelelően érkezik is a következő történet. Ez szintén egy novella lesz, mégpedig Sebastian Vettel szereplésével. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

Ajánlanék most is egy számot, ez pedig: 4

Szerintem már tudjátok, vagyis, ha estig megérkezik a kért szám, akkor holnap jön a következő történetfolytatás. :)

Jó szórakozást!

Puszi

Győztesek és Vesztesek

Az autóversenyzés egy másik világ. Egy rövid időre minden egy lapra tevődik fel. Egy szériától függ minden. Nyer valaki, vagy éppenséggel elbukik. Ilyenkor az akarat csak másodlagos, hisz mi vagyunk a lap, amit egy kéz tesz le. Ha nyerünk felfoghatatlan érzés kerít hatalmába, egyfajta mámor, ha elbukunk, megízleljük a másik végletet. Lehetséges az azonban, hogy egyszerre nyerjünk, és ugyanakkor veszítsünk is?

-          Gyerünk! – bíztatta kisfiát az édesapa.

A gyermek nem hallotta, hisz épp a versenypályán körözött. Most indult el a versenyzés útján. Kezdi ízlelgetni az érzést, érzi az adrenalint a testében áramlani, pont úgy, mint ahogy az édesapja is érezte ezt. Számára látni a fiát ugyanazon az úton, ahol valamikor ő tette meg első lépéséit hihetetlen. Tegnap még ő is az autóban ült. Kizárt mindent és mindenkit a világából, csak a pályát látta maga előtt. Lehunyta a szemét és fejében kirajzolódott és körvonalazódott egy tökéletes kör. Újra és újra lepörgette lelki szemei előtt. Ezt akarta minél többször megvalósítani és diadalmaskodni. Ott ült az autóban a rajtrácson és várta a fények kigyulladását. Egyesével gyulladtak ki a piros lámpák. Minden egyes fény megjelenésénél nyelt egyet. A nyakában lévő ütőér elkezdett láthatóan mozogni, noha azt bukósisak fedte és láthatatlan volt bárki más számára. Kezét a kormányra helyezte. Gyorsan ujjait még átmozgatta, s várt az utolsó jelre. Majd elindult. Ilyenkor számára nem létezett semmi a világon, csak az adott pillanat. Nem látta feleségét és kisfiát maga előtt, csak a kanyarok és a pálya volt látóterében. Apránként de megtette utolsó lépéseit egy úton. Minden egyes méterrel változott benne valami. Elköszönt újra és újra ettől a különleges érzéstől, ettől a hangulattól, ettől a világtól. Tudta, amint áthalad a kockás zászlón és kiszáll, vége szakad mindennek. Egy új élet kezdődik meg számára, amiben már nem a benzingőz, a gumik és az autó játszik főszerepet, ő lesz a főszereplő egy család életében. Végül elérkezett az utolsó kör. Még egy végső erőfeszítést tett és harcolt a méltó befejezésért. Nem titok első akart lenni. Első egy olyan sportágban ahol csak a legjobbak számítanak, ahol nem a másodikat vagy a harmadikat jegyzik meg az emberek, mindenki csak az elsőre, a győztesre figyel. Úgy érezte immáron neki kell győznie, rá kell szegeződnie a világ szemének. Kockáztatott. Talán többet is, mint kellett volna és ez okozta a hibát. Az utolsó előzési kísérletében több volt a rizikófaktor. Azt mondták neki, aki mer és álmodik, megvalósíthat bármit. Ő akkor mert és álmodott, látta magát a pódium tetején és ezt nem akarta elveszíteni. De az a kép köddé veszett. Megcsúszott és kénytelen volt a fékre taposni. Így végül csak harmadik lett. Megelőzték őt, ez pedig csalódást okozott számára. Kiszállt autójából, s a bukósisak védelme mögül integetett könnyes szemmel a tömegnek. Senki se tudta, hogy sír. Bevonult, levette sisakját és megtörölte arcát. Eltüntette könnyei nyomait. Gratulált az előtte végzőknek. Felvette sapkáját, ivott egy korty vizet majd kiállt a tömeg elé. Óriási tapsot kapott. Megkapta a helyezéséért járó jutalmat, majd felcsendült két nemzeti himnusz. A második, vagyis a konstruktőri saját hazájának nemzeti himnusza volt. Úgy érezte neki is szól. Feltekintett az égre, majd lecsukta szemeit és még egyszer utoljára elénekelte ott, mindenki előtt a himnuszt. Az emberek őt figyelték. A zene egyszer csak leállt és a pillanat megtört. Lezárult, egy korszak véget ért. Volt benne nagyon sok öröm, s némi bánat is, nagyon sok munka, fárasztó pillanatok, a siker élménye. Nagyon sokat köszönt ennek a külön világnak. Kezébe adtak egy mikrofont s nemsoká kérdeztek tőle. Arra kérték írja le érzéseit, ő viszont csendben maradt. Nem volt megfelelő kifejezés arra, amit ott érzett. Elnézést kért az emberektől, majd megpróbálta körbemagyarázni a benne zajló érzelmeket. Elsősorban köszönetet mondott. Úgy érezte hálával tartozik sokaknak, amiért támogatták őt. Nem feltétlen csak a csapattagjaira és családjára gondolt, azokra ez egyszerű emberekre, akik a lelátón skandálták a nevét, akik megtapsolták őt egy-egy sikere alkalmával. Beszéde végén óriási tapsvihar keletkezett. Rámosolygott az emberekre, majd lassan elhagyta a pódiumot, s ezzel együtt a száguldó cirkuszt is. Most pedig saját szemeivel látott egy gyermeket, aki ugyanakkora élvezettel vezeti azt a kis autót, mint ahogy ő tette. A fia is kicsit hasonló helyzetben van, mint ő korábban volt. Vágyik a sikerre és akarja, olyan akar lenni, mint az édesapja. Kockáztat és próbálkozik, apjával ellentétben neki sikerül is. Első lesz. A trónról letaszított kisfiú is nagyon akarta. Fiatalabb volt, mint ő és kissé elkeseredett. A győzteshez odalépett édesapja. Megveregette fia vállát büszkén, majd megölelgette a gyermeket.

-          Ügyes voltál fiam! – a gyermek sugárzott a boldogságtól. A győzelemnél százszorta többet ért neki ez a mondat az apjától.

Belátta az édesapa is, az életük már nem megoldás. Nem sok időt tölt fiával, aki pedig vágyik rá. Minden percben rajta csüng, amikor megteheti, ő pedig eddig sokszor háttérbe szorította őt. De ez már megváltozott és ezért is döntött a visszavonulás mellett. A másik kisfiút édesanyja vigasztalta. Megölelgette a gyermeket és nyugtatta. Azt hitte meglesz neki élete első sikere és elvették tőle, pedig oly sokat dolgozott érte. Jelen helyzetben ő volt az, aki az adott játszmát elvesztette és a másik gyermek pedig a győztes. Az édesanya megnyugtatta a gyermeket, majd megkérte gratuláljon a győztesnek és emelt fővel vegye át a jutalmát, hisz megérdemli. A kisfiú megfogadta édesanyja szavát, de megkérte kísérje őt az úton. A nő így tett. Odalépett a kisfiúval a gyermek és a háttal álló apa elé, majd gratuláltak. A férfi azonban megrezzent egy pillanatra. Egy ismerős hangot hallott meg. Megfordult, majd megdermedt. A nő, amikor tekintetét ráemelte a férfira hasonlóképp tett.

-          Annabell. – szólt a férfi.

-          Sebastian. – szólította a nő is nevén.

Ahogy már említve volt, akadnak egy játszmában győztesek és vesztesek. Ők pedig mindkettők. Nyertek is valamit, de ugyanakkor el is vesztettek. Sebastian nyert egy óriási karriert, és egy családot, Annabell hozzá hasonlóan egy kisfiút. Veszíteni pedig mit veszítettek? A válasz egyszerű: Egymást.