Utolsó Ígéret

Sziasztok!

Az oldal immáron 1 éves lett!

Szeretném megköszönni mindenkinek azt a sok szeretetet amivel körülvett eddig engem! Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen dolgot megélhetek!

Bevallom nektek, mikor nekikezdtem ennek a történetnek legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ennyi emberhez el fog jutni és főleg meg azt nem, hogy ennyien fogjátok olvasni. Ez egy hatalmas dolog nekem és szeretném megköszönni nektek!
Úgy érzem az lett volna a méltó megünneplése az 1 éves születésnapnak, ha egy új fejezetet hozok nektek. Sajnos ezzel még várni kell. Már hallhattátok ezt a mondatot tőlem: Ami késik, az nem múlik! Nos ez erre is igaz.
Mikor utoljára jelentkeztem időt kértem tőletek. Akkor úgy éreztem szükségem van egy kis fejszellőztetésre, hogy tisztábban lássam a dolgokat és rendezzem a gondolataimat. Egy darabig hozzá se tudtam nyúlni a történethez, hiába gondolkodtam rajta túl erőltetett lett az egész, viszont tegnap azon kaptam magam észre, hogy újra elkezdtem a folytatáson gondolkozni, de immáron már nem görcsösen és minden úgy ment, mint régen. Megmondom őszintén többfajta variáció is körvonalazódott bennem. Az elkövetkező napokban eldöntöm melyik is lenne a legmegfelelőbb és mondatokká formálom, majd pedig elhozom nektek. Bízom abban, hogy ez a saját magam okozta válság csak átmeneti jellegű.
Előtte azonban hozok majd nektek valami mást. Nevezzük majd amolyan utószületésnapi ajándéknak. Már régebb óta megfogalmazódott bennem valami, amire most lesz időm és papírra vetem. Reményeim szerint ez a hétvégén sikerülni fog és megajándékozhatlak titeket vele!
Köszönöm nektek, hogy kitartottatok mellettem!
Remélem nem pártoltok el mellőlem.
Mondandóm zárásaként megosztanám veletek azt az idézetet, ami a tegnapi nap folyamán megadta nekem az újbóli lendületet:
"Néha szét kell hulljon valami, hogy teret adjon valami jobbnak."