Utolsó Ígéret

Sziasztok!

A mai nap folyamán, ha megpróbáltatok feljönni az oldalra, azzal találkoztatok, hogy az oldal el lett távolítva. Most szeretnék erre a tettre magyarázatot adni és őszintén szólni hozzátok, belátva a dolgokat és saját magam határait.
A tegnapi nap folyamán feltettem a friss részt. Később megnéztem a hozzá fűződő reakciókat. Ekkor pedig rádöbbentem valamire, ami eddig is bennem lappangott valahol, csak nem ismertem be magamnak:
Az utóbbi időkben valami megváltozott. Úgy érzem, amit csinálok már nem jó, nem az igazi. Régebben egy-egy fejezet megírásakor csupán annyit tettem, hogy leültem a gép elé, elkezdtem pötyögni és minden ment a maga útján. Most viszont más a helyzet. Mostanában már nem megy ilyen könnyen az írás. Sokszor leülök a gép elé és egyszerűen nem állnak rá az ujjaim a billentyűkre. Ülök anélkül, hogy lenyomnék egyetlen egy billentyűt is. Ránézek a monitorra és csak az üres Word felületet látom. Ez pedig egyfajta csalódás magamban. Egyszerűen csak rákattintok a piros X-re, felállok és rájövök, ez nem megy.
Felállítottam magam felé bizonyos elvárásokat és most nem megy ezeknek a megvalósítása. Sokat gondolkozok, mit írhatnék, és ha kipattan a fejemben valami a papírra vetése hatalmas feladatnak bizonyul. Nem tudom magam sem megmagyarázni mi lehet az oka. Minden esetre mikor felteszek egy részt, valahol egy olyan érzés lebeg bennem, hogy ez rossz. Az érzésem pedig nem csal meg. Látom mindezt a reakciókból is. Persze köszönöm, hogy kifejezitek véleményeteket, hisz úgy gondolom azt, aki írásra adja a fejét ez lendíti előre a „munkájában”. Fontos az, hogy őszinték legyünk. Köszönöm, hogy őszinték vagytok és így még mielőtt teljesen félresiklana a dolog, meglépem ezt. 
Úgy érzem azért is változott meg bennem valami, mert túlontúl is tökéletesre vágyom, holott tudom, az nem létezik. Nevezhetjük ezt egyfajta maximalizmusnak is, s néha ez nagyon jó mozgatórugó, máskor rossz felé vezethet.
Lehet ezt a helyzetet egyfajta hullámvölgynek vagy írói válságnak is hívni. Igazából magam sem tudom melyik lenne erre a jobb kifejezés. Minden esetre visszaolvastam az utolsó részem és rájöttem, hogy borzalmas, szörnyű, nagyon rossz és még sorolhatnám a szinonim kifejezéseket. Adhatnék olyasfajta magyarázatot, vagy az a kifejezés jobb kibúvót vagy okot erre a borzalomra, hogy fáradt vagyok, nem vagyok odakoncentrált fejben teljesen, de most nem teszem. Az utolsó fejezet végül is el lett távolítva az oldalról, mert úgy érzem ez nem szabad közzé tenni.
Most pedig azt is megmagyarázom, hogy miért nem volt elérhető az oldal a mai nap folyamán. Nem tartózkodtam itthon és így lehetőségem sem lett volna a rész leszedésére. Az oldalt azonban NEM AKAROM bezárni! Már túlontúl is hozzám nőtt ez az egész és nem tudom elengedni.
Úgy érzem, kell egy kis idő, hogy kiszellőztessem a fejem, hogy pihenjek, gondolkozzak. Remélem, ez az érzés hamarosan megszűnik és úgy megy majd minden mint régen.
Legközelebb egy új fejezettel érkezek majd, ami remélem feledteti majd ezt a bakit. Természetesen, ha új rész, új dolgok, nem ugyanaz lesz szóról szóra, mint ez!
Bízom abban, ha felteszem majd a folytatást, rákattintotok az oldalra és elolvassátok majd.
A történetet TI, OLVASÓK viszitek előre, akik a legfontosabb láncszemek vagytok. Úgy érzem, az nem lenne fair ha csak itt megszakítanám, vagy csapnék egy borzalmas végkifejletet. Egy olyan történetet akarok veletek megosztani, ami egy kerek dolog.
Most így érzem a dolgokat és ezen túl kell lendüljek. Lehet a hosszú hétvége alkalmas is lesz erre. Remélem megértitek, hogy erre van most szükségem.
Talán így könnyebb lesz és sikerül majd a magam alkotta elvárásoknak eleget tegyek.  Szerintem, ha ír valaki megpróbál azonosulni azzal a szereplővel, akit maga kreál, akinek a szemszögéből ír valamit, és egy kicsi én benne lakozik. Bennem is van egy kicsi Claire csak elő kell őt újra csalogassam.
Úgy érzem van még bennem valami, csak meg kell találjam.