21. fejezet

"Csattanó"

Végül ő köszönt először…

- Szia Claire! Te meg mit csinálsz erre? – kérdezett értetlenül.
- Szia Christian! – majd gyorsan kellett gondolkodjak és valami hihető dolgot kellett kitaláljak. – Megbeszéltem egy-két részletet a mai sajtótájékoztatóval kapcsolatosan. – mondtam ezt, s elég hihetőnek is tűnt ahhoz képest, hogy most pattant ki a fejemből.
- Ma lesz sajtótájékoztató? – kérdezte.
Igazából még hatalmas szerencsém is van, hisz ma délelőttre egy sajtótájékoztatót valóban szerveztek. Így nyugtázhatom magamban azt, hogy nem fog rájönni arra, hogy itt aludtam.
- Igen, nemsokára lesz. Hogy pontosítsak fél kilenckor. Nem emlékszel rá? – még én hoztam őt szinte kellemetlen helyzetbe, de magamat így sikerült kivágnom.
- Oh, tényleg! Hogy is felejthettem el!
- Sok a dolgod, megesik mindenkivel, hogy megfeledkezik valamiről.
De úgy igazából engem az kezdett el foglalkoztatni, hogy ő mit keres erre.
- És te mit csinálsz erre? – kérdeztem.
- Én téged kerestelek. Voltam a szobádnál, de rájöttem, hogy nem tartózkodsz bent, így Sebhez készültem, hogy megkérdezzem tőle, nem látott-e téged.
Mikor ezt kimondta egy percre bevillant egy olyan jelenet a fejembe, hogy ott vagyok Sebastiannal és ő pedig betoppan. Egy nagyot nyeltem.
- Valami baj van? El vagy gondolkodva. – zavarta meg kis elmélkedésem.
- Semmi, csak fáradt vagyok egy kicsit. – vágtam rá.
- Nem aludtál jól? – kérdezősködött.
- Nem igazán.
Úgy gondoltam jobb, ha én veszem át a beszélgetés irányítását.
- Mondtad, hogy kerestél, de miért?
- Nos, azt gondoltam, még mielőtt megkezdődik a mai napi felhajtás, együtt reggelizhetnénk.
- Ez nagyon jó ötlet, de sajnos… - kezdtem.
- Sajnos dolgod van igaz? – kérdezte egy kicsit letörve.
- Igen van még egy kis elintéznivalóm. – fejeztem be a korábban megkezdett mondatomat. – Haragszol?
- Nem tudok rád haragudni. Bár jó lett volna együtt reggelizni, de megértem, ha dolgod van. Nekem is sokszor van dolgom még olyankor is, amikor nem kellene, mert éppen mást szeretnék csinálni, de el kell végezzem a feladatom.
- Köszönöm, hogy megértesz.
Majd elindultunk a lift irányába. Az út közben az én szobámat is érintettük, aminek az ajtaja előtt megálltam.
- Még gyorsan vissza kell menjek, majd még ma találkozunk.
- Rendben. Szia.
- Szia Christian.

Beléptem a szobámba és sóhajtottam egy nagyot. Sikeresen kihúztam magam a helyzetből, bár elég kellemetlen volt nekem ez a találkozás most. Igazából semmi dolgom sincs, csak annyi, hogy letusoljak gyorsan és átöltözzek.
Igazából azért mondtam Christiannak, hogy nem reggelizek vele, mert elhatároztam, hogy őt is távol tartom magamtól, míg nem kapok eredményt a vizsgálatról. Aztán, hogy utána mi lesz, azzal ráérek majd foglalkozni.
Azonban mégis volt egy furcsa érzés bennem. Valószínűleg a miatt, hogy becsaptam Christiant. Ő egy nagyszerű ember, aki hajlandó rám várni is én pedig hazudok neki. Lehet, mégis az lenne a legjobb, ha elmondanám neki, hogy őszintén mit érzek, mi aggaszt, és ha ő még ekkor is ugyanígy viselkedne velem, akkor megpróbálni őt megszeretni. De mi van akkor, ha nem mondom el és a nélkül próbálom meg megszeretni. Nem tudom. Egyszerűen nem tudom, mihez kezdjek. Ha eddig azt hangoztattam, hogy össze vagyok zavarodva akkor talán a mostani állapotomra megfelelő kifejezés a káosz szó. Ha pedig már ennél a reggelinél tartunk, akkor lehetne élni ezzel a frappáns kis gondolattal is.
A szakács mai ajánlata:
Káosz menü:

Leves: Titokleves.
Főétel: Elsöpörni kívánt érzelmek, hazugság körettel.
Desszert: egy kis bizonytalanság.
Ajánlott ital: egy pohár őszinteség.
Finom lenne ez a menü. De félretéve muszáj lesz valamit kezdenem. Nem játszhatok senki érzéseivel, így is elég a saját érzéseimet kordában tartani és egyáltalán kiismerni ezeket az érzéseket.
Gyorsan letusoltam és átöltöztem, majd csipkedhettem is magam, mert már csak egy negyed óra volt hátra a sajtótájékoztatóig.  Gyorsan kiszáguldottam a szobából azonnal a lift irányába. Szerencsére nem kellett várni a liftre beszálltam, majd utána utam a sajtótájékoztató helyszínére vezetett.
Időben odaértem, majd elfoglaltam a helyem. Sajtótájékoztató közben jegyzeteltem egy- két dolgot. Szerencsére nem sokáig tartott. Miután végeztünk mindenki szétszéledt és indult az útjára. Én is így tettem, de utamba került Sebastian.
- Szia Claire.
- Szia.
Csak álltunk ott, mint két szobor némán. Elég kínossá kezdett válni a dolog így én úgy döntöttem elköszönök.
- Megyek, még ezer dolgom van.
- Szia. – hallottam még válaszként.
A mai napom amúgy se indult valami nagyszerűen, de amikor megpillantottam valakit itt a pályán azt hittem rosszul látok. Egy „kedves” évek óta nem látott személyt pillantottam meg. Legszívesebben a hátam közepére kívántam volna. Ő volt az én drága féltestvérem Tamara. Mihelyst megpillantottam, azonnal elkerülő hadműveletbe kezdtem. Úgy véltem jobb lesz, ha mi nem találkozunk. Kerülöm a társaságát, abból, ha mi összefutunk, jó nem sülhet ki. De ő észrevett és azonnal megszólított.
- Claire! Micsoda öröm! – mondta azon a kényes hangján, amitől az embernek még a szőr is feláll a hátán, persze hangsúlyában némi gúny is volt.
- Tamara! Hát te? Megint pénzért jöttél könyörögni? –szóltam neki.
- Úgy látom te is azért vagy itt!
- Rosszul látod édesem!
- Nem jött össze az önképzés kicsi Claire?
- Drága Tamara az nem önképzés volt, de adok egy tanácsot, forgasd még a szótárt a kezedben, hátba beleragad valami a kis butácska fejedbe. Igaz a menthetetlenen már nem lehet segíteni, aki olyan, mint a sötét éjszaka az ne sokat várjon.
- Ó Claire, nem sokat változtál, igaz felszedtél magadra pár kilót. Rád megy még a balett ruha? – csípett belém.
- Ne izgulj, rám jön, de atya ég! Tamara, mi az a krumpli formájú valami az arcodon? – vágtam meglepődött arcot. –Ja, az csak az orrod! Már ideje lenne új plasztikai sebészt találnod, a sokadik műtéte elég rossz lett ennek a dokinak! – kölcsön kenyér visszajár.
- Lehet, hogy van bennem egy kis mű… - kezdte, de én félbeszakítottam a „tartalmas mondandóját”.
Először felkacagtam, majd meg is szólaltam:
- Egy kicsi? Te teljesen mű vagy! Javítsd ki magad, lehet, hogy van még egy kis természetes rajtad.
- Irigykedsz? – kérdezett.
- Várj jól értettem a kérdésed? Rád, hogy én irigykedek? Jó vicc!
- Akkor befejezném mondandómat, amit te bunkó módjára félbeszakítottál.
- Bocsánat, hogy ezt a nagy hatású monológodat megszakítottam, folytasd Tamara, tessék! –s mutogattam is neki.
- Tudod, lehet, hogy átestem egy két műtéten, de mégis volt valaki, akinek bejött.
Ezzel pontosan tudom, kire célzott.
- Tudod mi vagy te Tamara? Egy olcsó kis szajha.
- Igen, de mégis ez a szajha kellett a hős szerelmesnek. Amúgy a gyűrűt is együtt vettünk szép darab volt, én mondtam, hogy azt válassza. – mondta öntelten és elégedetten.
Mikor ezt kimondta felment bennem a pumpa. Hirtelen indulatomban lekevertem neki egy csattanós pofont. Ő azonnal az arcához kapott.  Szívem szerint még egyet lekevertem volna neki, de valaki megakadályozott ebben. Christian volt, aki miután látta, hogy mi történt azonnal odajött és elvitt onnan. Annyira dühös voltam és ingerült, már rég nem voltam így felpumpálva.
Persze azért még drága testvérkém, hála hogy csak féltestvérem, oda-odaszólt.
- Te kis ringyó! – mondta, de közben még az arcát fogta, amit én kezemmel megsimogattam egy kicsit erőteljesen.
Miközben Christian próbált elvinni onnan, még én is visszaszóltam.
- Én ringyó, nézz magadra, te olcsó… - de már nem fejeztem be, mert Christian a kis kialakított irodaszerű helyiségébe betessékelt.
- Engedj el! Engedj, had menjek vissza!
- Miért mész vissza? Hogy laposra verd?
- Az lenne a legjobb!
El akartam indulni, de ő utamat állta.
- Mi volt ez az egész Claire?
- Nincs hozzá közöd! – vágtam a fejéhez, ugyanabban az indulatban, amivel felpofoztam azt a tüneményt.
- Mi van veled Claire? Miért pofoztad fel és ki az a nő?
- Had menjek el! – csak ezt hajtogattam.
- Nem engedlek elmenni, még valami ostobaságot csinálsz! Áruld el, bennem megbízhatsz.
Csak fel-alá mászkáltam, próbáltam lehiggadni egy kicsit. Vagy két percig csináltam mindezt szótlanul, majd aztán kezdtem lehiggadni.
- Most már elmondod ki ő? És mivel húzott fel így, hogy felpofoztad? – kérdezősködött.
- Ez a riherongy nő itt az én drága féltestvérem.
Ő megdöbbent.
- Ő a féltestvéred és ilyen viszonyban vagytok?
- Igen, ő a féltestvérem. Ez egy számító kis dög! Oké tudom, hogy apám miután elváltak anyuval elvette az édesanyját, és ő is megszületett. Ezzel nincs bajom. De ilyen gonosz és számító nőt még életemben nem láttam. Mindig is utált engem. Sőt rühellt.
De te ezt nem érted meg. Amúgy is hosszú az egész történet. Nem untatlak. – s legyintettem a kezemmel.
- Claire, tudod, hogy érdekel, mi történik veled. Igenis is számít, hogy mi van veled.
- Jó akkor elmondom. Mielőtt ide jöttem apámmal nem voltam jó viszonyba. Ennek több oka is volt, nem mennék most a részletekbe. A lényeg az, hogy iszonyatosan rossz volt a kapcsolatunk, noha évekkel ezelőtt már megpróbáltuk helyrehozni. Az még azelőtt volt mikor nagyban beindult volna a karrierem. Akkor apám bemutatta nekem a másik családját is, ezzel a kis cafattal együtt. Még kezdetben elég normális volt a kapcsolatunk. De aztán nekem kezdett a karrierem felfelé ívelni és a magánéletemben is minden rendben volt. Volt egy komoly párkapcsolatom. Amint mondtam egész jóban voltunk, de mikor bemutattam a párom és miután kezdett a csillagom is felfelé ívelni megváltozott Tamara. Áskálódott utánam és az a legjobb, hogy kezdte lassan behálózni a párom. Ő persze időközben megkérte a kezem és én igent mondtam neki. Nagyon boldog voltam, de Tamara elcsábította. Én megbontottam a jegyességet és attól a perctől kezdve Tamara még jobban kifordult önmagából és ahol tudott bántott. Ettől a perctől kezdve utálom ezt a nőszemélyt. Soha de soha nem fogom tudni megbocsátani, amit tett a vőlegényemmel együtt. Ami a pofont illeti, azt pedig megérdemelte.
És még hogy hab is legyen a tortán apám persze neki adott igazat, és mellé állt. Ekkor őt is nagyon meggyűlöltem. Ez a nő nem csinál mást csak apám pénzéből él és őt nem zavarja. Ez egy parazita. –s kezdett megint felmenni bennem a pumpa.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen a viszonyod a testvéreddel.
- Kérlek, csak féltestvér. – javítottam ki.
- Nem tudom, mit reagáljak. De köszönöm, hogy elmondtad.
Majd pár perc csend honolt ismételten.
- Megnyugodtál már? – kérdezte.
- Igen. – mondtam immár én is teljesen más hangnemben.
- Akkor menjünk. – majd elindultunk.
Még mielőtt azonban kiléptünk volna megálltam egy pillanatra.
- Christian, köszönöm.
- Mit?
- Azt, hogy elrángattál onnan, még mielőtt valóban valami hülyeséget csináltam volna, és hogy meghallgattál.
- Ez csak természetes. És én köszönöm, hogy elmondtad.
Majd most már tényleg indultunk kifelé.
- Ja Claire, és köszönöm, hogy nem kevertél le nekem is egyet. – mondta mosolyogva.
- Jaj, te! – mondtam én is nevetne. – Nem vagyok annyira harcias és erős sem.
- Jobb félni, mint megijedni. – folytatta a felvidításomat.
- Te mondtad.
Majd elindultunk a box irányába. Már csak egy óra volt hátra a futamig. Tudtam, hogy itt jó helyen leszek, ide úgysem jön az a kis ***** (jobb, ha ez csillag alatt marad)
Nem örültem volna egy ismételt találkozásnak. Azért úgy őszintén kíváncsi vagyok mi lesz apám reakciója, ha megtudja mi történt. Most két tűz közé szorult az öreg. Bebizonyíthatja, mennyire érdeklem őt, vagy megint a kis drágaságát védi majd meg.
Próbáltam magam nem felhúzni. Az egy óra hamar eltelt. Most is a szokásos helyemről, a megszokott társasággal néztem végig a futamot.
Már a rajt remekül sikerült a csapat pilótáinak. Sebastian első helyen fordult Mark pedig másodikként az első kanyarban. Majd másodpercről másodperce, kanyarról kanyarra szakították le a mögöttük jövőket. A sorrend egészen a futam végéig így maradt, bár néha sikerült az üldözőknek közelebb férkőzniük, de a sorrend egy percig sem forgott kockán. Most egy kicsit mindenki nyugodtabb volt, de az igazi nyugalom és boldogság akkor árasztotta el a csapatot, amikor a kockás zászló a magasba lendült, és leintették a futamot. Ekkor egy rövid időre Christiant mutatták a képernyőn, és láttam rajta, hogy leesett egy kődarab a szívéről. Majd ezután megindult a csapat a pódium elé. Én tudtam, hogy nagy lesz a forgalom ezért én a riportszobába startoltam. Ott monitoron néztem, ahogy a csapat pilótái úsznak a sikerben és ők is fellélegeznek. Az eddigi kevésbé jó szereplés rányomta egy kicsikét a bélyegét a fiúkra, de ez a mostani jó helyezés olyan volt mintha hosszas idő után most kaptak volna először levegőt. Látszott mindenkin, hogy nagyon örült a sikernek.
Az ünneplés után a riportszobában is elmondták, hogy mennyire volt nekik fontos ez a jó szereplés és úgy érzik, most visszalendülnek abba a formába, amiben jó eredményeket lehet elérni.
Miután vége lett a sajtózásnak a csapattal közölték, hogy minden tag hivatalos az ünneplésre. Ez alól nekem sem volt kibúvó, én is meghívott lettem.
Mindenki ott volt a kis ünneplésen, na, jó lehet talán dorbézolásnak is nevezni. Én épp Christianék társaságában voltam, amikor a kis „drágaságot” is megpillantottam. Azonnal megjegyeztem magamban.
- Ő meg mit keres itt? Itt is illegeti magát! – de egy kicsit hangosabb lett, mint ahogy terveztem és a mellettem álló Christian is meghallotta.
- Kit láttál meg?
- Szerinted?
- Tamara?
- Talált süllyedt.
- Mond, hogy nem állsz megint neki! – mondta nekem.
- Ugyan kérlek, én egy finom hölgy vagyok, annak ellenére, hogy mit láttál, csak megmondom neki, hogy menjen el innen.
- Ne csináld Claire!
- Értsd meg nem bírom elviselni ezt a nőszemélyt!
Majd elmentem. Siettem Tamara irányába, Christian pedig utánam. De nem sikerült eljutnom hozzá, apám ugyanis utamat állta és arrébb hívott.
- Hallottam mi történt ma. – kezdte így.
- Áhh látom mesélt neked.
- Miért viselkedsz így vele? – kérdezte.
- Tessék? Jól hallom? Nem emlékszel mit művelt? Vagy arra sem emlékszel, hogy akárhányszor tudott csak keresztbe tett nekem? Tudod, hogy még abból is gúnyt űzött, hogy abba hygatam atáncot! Erre fel kérdem én, hogy te még engem vonsz kérdőre, hogy miért viselkedek így vele?
- Tamara jó lány.
- Szerinted.
- Mi az, hogy szerinted!
- Hát nem veszed észre! Csak kihasznál téged. Egy élősködő ez a nő! Érdekes mindig akkor bukkan fel, amikor a pénzed kell neki. Évek óta ez megy. Úgy látszik nem nyílt még ki a szemed!
- Ne beszélj így róla!
- De beszélek! Tudod most bizonyítottál drága apukám. Te ennek a kis lotyónak adsz igazat, holott nekem van igazam. Soha nem volt még munkája. Állandóan jön hozzád könyörögni és kunyerálni, te pedig odaadod neki azt, amiért évekig megdolgoztál, ő meg percek alatt elkölti. De engem ez nem érdekel, a te pénzed, azt kezdesz vele, amit akarsz. De egy dolog nagyon fáj apu, mégpedig az, hogy mellé állsz. Mindig őt pártoltad és úgy látszik most is így van ez. Pontosan tudod miket tett, de mindig őt véded meg. Őt szereted, engem meg leszarsz. Hazudtál mikor azt mondtad, hogy helyre akarod hozni a kapcsolatunkat. Oké felfogtam! Jó trükk volt az a kép mutatása is! Kár, hogy bedőltem neki! De semmi gond, a szavam állom aztán pedig még a híremet se fogod hallani. Nézd csak, ott a lányod. – s hevesen mutogattam Tamara irányába – Menj oda hozzá, vigasztald meg, biztos fáj még a pofikája. Bár elég nagy arca van, kibírja, ha meg nem, akkor mit tesz neki még egy műtét! A továbbiakban pedig jó szórakozást Bernie!
Majd fogtam és elmentem. Christian utánam rohant, ő ugyanis fültanúja volt az elhangzottaknak.
- Várj Claire!
Én megálltam.
- Most meg hova mész?
- Haza megyek. Elegem van a családomból. Ugyan miket beszélek ezek nekem senkijeim. Kár, hogy a vér összeköt.
- Biztos vagy abban, hogy helyesen cselekedtél?
- Csak nem neki adsz igazat te is?
- Én nem azt mondom, csak…
- Jó álljunk akkor meg. –s mutogattam is.- Inkább hagyjuk abba ezt, most míg nem veszünk össze.
- Várj, had fejezzem be! – erősködött.
- Oké mond csak nyugodtan, nem akarom beléd fojtani a szót!
- Én azt mondom, hogy nem biztos, hogy így kellett volna apáddal bánni!
- Ennyi? – kérdeztem ingerülten.
- Igen, ennyit akartam mondani.
- Akkor hallgass meg te is. Lehet, hogy elmondtam neked ezt s azt, de abszolút nem tudod mik történtek. Ne ítélkezz fölöttem, hogy mit hogyan teszek. Amíg nem vagy az én helyzetemben addig csak ne ossz ilyen tanácsokat. Hidd el, ha a helyemben lennél nem ezt mondanád. De egyébként nincs közöd ehhez, ez magánügy! Most pedig köszönöm a társalgást, de én inkább elmegyek.
- Jó menj csak! Ragaszkodj a magad igazához!
- Ragaszkodok is! Na, szia!
Majd elmentem. Hát ez a nap csúcs volt! De komolyan. Még rémálmomban sem szerepelt soha, hogy egyszer összefutok Ezzel itt egy futam helyszínén. Az meg aztán végképp rosszul esett, hogy Bernie megint mellé állt. De mégis jó volt valamire ez a nap. Kaptam egy jó kis leckét.
Gyorsan felmentem a szobámba, elővettem a már összepakolt bőröndöm, majd kijelentkeztem és a repülőtérre vitettem magam. Sikerült az első járatra jegyet szereznem, majd pár órás út után hazaértem.
Mikor betoppantam a házamba egy kis nyugalom fogott el. Ez az a hely volt, ahol jól érzem magam. Az én kis kuckóm, ha lehet így fogalmazni. Ma már nem volt energiám kipakolni. Leöltöztem és miután felvettem a hálóingem, bezuhantam az ágyba. Nagyon fáradt voltam, bár aludni nem tudtam. Az agyam dolgozott. A mai napi események kattogtak a fejemben. A mellett, hogy Bernie Tamara mellé állt, Christian szavaiból kivéve Berniet pártolta. Talán túlreagáltam volna a dolgot? Talán túlságosan is ragaszkodok az igazamhoz? Tamara sok keserűséget okozott nekem és megpróbált mindig belém gázolni, ezek után még mindig úgy érzem, hogy nekem van igazam és nem vetetten el a sulykot. De akkor mások miért gondolják így?  Most már nem tudom valóban én vittem túlzásba?


SZERK MEGJEGYZÉSE: Sziasztok!
Megérkezett a következő fejezet! Nagyon szépen köszönöm az előző fejezetnél a kommenteket. Nagyon jól estek a szavaitok és örültem, hogy sikerült átadni azokat a dolgokat, amiket szerettem volna.
A mostani fejezetről csak annyit mondanék, amit egy szóval is ki tudok fejezni: család.
Most kiderül milyen a viszonya Claire-nek a családjával.
Kíváncsian várom, mit szóltok majd ehhez a fejezethez.
Még mindig lehet szavazni a változással kapcsolatosan.
Jó szórakozást a fejezethez!
Puszi
Zsömi