2. fejezet

2. fejezet

Első nap: Hibásak az előítéletek!

Sikerült nem elkésnem az első megbeszélésről! Nagyon büszke voltam magamra, hisz a pontosság sosem volt az erősségem. Még hamarabb értem oda mint az újdonsült főnököm Christian Horner. Azonban nem sokat vártam ő is megérkezett.
- Ó elnézést, még be sem mutatkoztam Christian Horner vagyok. – s nyújtotta felém a kezét, én pedig szintén az enyém, majd én is bemutatkoztam.
- Én pedig Claire Ecclestone vagyok.
- Üljünk le és kezdjünk is bele. – mutatott a szék irányába.
Én helyet foglaltam vettem egy nagy levegőt, majd hallgattam az utasításokat. Mindent elmondott amit tudnom kellet, de előtte azért utánanéztem a csapattal kapcsolatosan egy-két dolognak, no meg a pilótákról is szereztem némi információt is, de azért apám is elmondott ezt azt. De mégis most figyeltem minden szóra amit a főnököm mondott. Nem akartam első nap úgy járni, hogy rosszul végzem a munkám, így mindenre odafigyeltem amit csak mondott. Csak hallgattam, persze azért néhány dolgot lejegyeztem magamnak a füzetembe, azért mégis csak jobb ha le is van írva. Elmondta mit vár el tőlem, mikre figyeljek oda, egyszóval mindent. De még csak most kezdődött igazán a másik életem. Először is elmentünk a főnökkel a csapat tagjaihoz, had ismerkedjek meg velük. Mindenkinek bemutatkoztam, igyekeztem jó benyomást nyújtani. Így megjegyezve azért szerintem sikerült. Találkoztam a csapat szinte minden tagjával, kivéve a pilótákat.
- Most bemutatom önnek a pilótákat is.
- Rendben.
Először Mark Webber-rel találkoztam. Hú, ő egy magas első pillantásra inkább komoly ember.
- Szia Mark. Bemutatom neked a csapat új sajtósát.
- Üdv. Claire Ecclestone vagyok.- s nyújtottam a kezem.
Ő is nyújtotta az övét majd bemutatkozott:
- Én pedig Mark Webber vagyok. Ön Bernie lánya? Csak a nevéből kiindulva.
- Igen a lánya vagyok. – vágtam rá olyan természetességgel, hogy mit se sejtsenek az apám és a közöttem lévő viszonyból.
Még mielőtt belebonyolódtunk volna a „ tartós” beszélgetésünkbe megbeszéltük Mark-kal, hogy tegeződünk, hisz azért így mégis barátiabb a beszélgetés is és maga a viszony is.
És igen valóban elkezdtünk cseverészni Mark-kal. Nem gondoltam volna, előbb is épp azért utaltam idézőjelbe a tartósra, de hát valóban egy jó kis beszélgetés kezdett kialakulni. Ki tudja még barátok is leszünk, de a főnök odasúgott nekem valamit.
- Azt hiszem mennünk kellene, még mással is meg kell ismerkednie. - mondta mindezt furcsa hanglejtéssel.
Erre reagáltam majd elköszöntem Mark-tól:
- Ne haragudj Mark, de még dolgom van, minden esetre örülök, hogy megismerhettelek. Később még úgyis találkozunk.
- Rendben. Én is örülök. Szia.
- Szia.
Ezzel elindultunk tovább. Biztos dolga lehet még Christian Horner-nek, hogy ennyire siettet engem. Úgy őszintén megvallva olyan furcsa egy ember. Mikor először megláttam nem ilyennek gondoltam. Sőt még mikor megismertem akkor is egy kedves embert ismertem meg. Most viszont egy ideges, és jelen pillanatban szótlan , ugyanakkor kicsit hát hogy is mondjam érdekes stílusú férfi halad melletem. Úgy tűnik, mint aki meg akarja szabni, hol mit csináljon az ember, hol mennyi időt tölthet el. De az is megeshet, hogy én ismertem most így félre, hisz lehet, hogy már most ideges az elkövetkező szabadedzések, időmérő és futam előtt és csak így tudja levezetni a feszültséget. Így mivel még alig ismerem nem ítélhetem őt meg pusztán ilyen rövid együtt töltött idő után. Viszont most találkozhatok a másik pilótával is. Ő egy nagyon fiatal, és iszonyatosan tehetséges pilóta. Mármint ezt halottam róla.
- Üdv. Claire Ecclestone vagyok.- kezdtem a bemutatkozást.
- Sebastian Vettel. – válaszolt a fiatal német pilóta. – Tegeződhetnénk? Szerintem körülbelül egykorúak vagyunk, vagy közel egymáshoz.
- Az jó lenne. – válaszoltam- Megkönnyítené a munkámat, sőt szerintem így barátiabb.
- Egyet értek. – s elmosolyodott.

Jaj, micsoda mosoly! Nagyon helyes az itt előttem álló férfi, de azért nem szabad elfelejteni, hogy úgymond munkatársak vagyunk és még meg se fordulhatnak ilyen gondolatok a fejemben. Sőt! Én idősebb is vagyok nála. Jó igaz az nem lehet akadály, de azért még nem sokszor próbálkoztam nálamnál fiatalabb férfival, és most sem fogok. Eddig olyan barátaim voltak akik vagy velem voltak egy korúak vagy pedig 1-2 évvel voltak idősebbek nálam. Ha Mark-kal hamar összebarátkoztam, akkor most csak annyit mondanék, vele még hamarabb összebarátkoztunk. Az újdonsült főnököm elment tőlünk hagyott minket beszélgetni, de előtte még letisztáztam, hogy ma hazamehetek és holnap kezdődik az igazi munka. Olyan furcsa arcot vágott miközben elment. Ezt rögtön meg is kérdeztem újdonsült barátomtól:
- Mindig ilyen arccal közlekedik?
- Mármint ki? Most Christian-ra gondolsz?
- Igen rá. Láttad milyen arcot vágott? Valami baj van velem, vagy rossz a sminkem esetleg a hajam kócos vagy mi? Olyan furcsán nézett rám.
 - Ne nyugodj már meg!- s elkezdett mosolyogni. – A hajad sem kócos és a sminked is rendben van. Egyébként nem tudom miért ilyen. Még sose láttam ilyennek. Lehet hatással vagy rá?
- Tessék? Akkor valami mégsem...
- Jaj, hagyd már!- - s elkezdett hangosan nevetni
- Most meg mi olyan vicces? – szóltam kérdőn
- Csak vicceltem. Milyen egy paragép vagy. Lehet, hogy ideges, sőt biztos a verseny miatt feszült. Tudod mindenki azzal a kérdéssel bombázta, hogy most mi lesz, hogy tavaly nem lettem világbajnok, és hogy a csapat mihez fog kedeni, meg ilyenek, szóval bombázták ezekkel a kérdésekkel, meg aztán próbáltak a magánéletéből is egy-két információhoz jutni az újságírók, ő pedig nem szeretné, ha abba is vájkálnának.
- Értem. Most már megnyugodtam. Sőt egyébként sem vagyok paragép! Gondolom, ha legközelebb találkozunk nem lesz ilyen.
- Biztos vagyok benne!
Ezután elkezdtünk különbfélénél különbfélébb dolgokról beszélgetni, s közben Mark is csatlakozott hozzánk. Szinte már megalakítottunk egy triót. Sokat nevetünk.

Sajnos előítéletekkel éltem. Meg sem fordult volna a fejemben hogy ez a külön világ nem is olyan rossz. Egy cselekedet azt az érzést keltette bennem, hogy minden rossz itt. Csak a saját világomban éltem, s nem vettem észre hogy más helyen is érezhetem magam ugyanúgy jól. Mert ez a pillanat épp olyan volt. Most nagyon jól éreztem magam a társaságban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó fejek ezek a forma 1-es pilóták!