Bevezető rész

Száguldás, benzingőz, gumikopás, csapatszellem, kemény munka, küzdelem, esélyek, győzelem, vereség, hírnév, siker, fényűzés, pénz, csillogás, média és még sorolhatnám. Ezekkel a jelzőkkel utaltam egy külön világra a forma-1 világára, vagy ahogyan sokan említik a „száguldó cirkusz”-ra. Sokakat vonz ez a világ, engem mégis taszít. Sőt egyenesen megmondva gyűlölöm az egészet. Gyűlölöm, mert emiatt változott meg az életem.

Bemutatkozom Claire Ecclestone vagyok. Ebből már lehet következtetni arra, hogy ki az én apám. Mikor az anyámmal összehazásodtak, anyám jóval fiatalabb volt nála. De én mégis kései gyerek lettem. Én vagyok az egyedüli gyerek, igaz vannak féltestvéreim, de velük már régóta nem tartom a kapcsolatot.

Most mégis itt vagyok a versenynaptár első állomásán, annak ellenére, hogy már említettem mi a véleményem erről a világról. Most fel lehet tenni azt a kérdést, hogy vajon akkor mégis miért vagyok itt. Erre egy szóval is tudok válaszolni: ÍGÉRET. Mégpedig az utolsó.

Apámat már régóta nem láttam. Iránta csak egyfajta érzést tápláltam, a gyűlöletet. Azért gyűlöltem, mert otthagyott bennünket, a száguldó cirkusz miatt. Anyámat nagyon megviselte az egész, de később láttam rajta, hogy megbocsátott neki és ő még mindig szereti apámat. Én viszont már nem.  Elővettem a telefonom és azt a papírt amit az ügyvéd adott nekem és apám elérhetősége van rajta. Ott volt a papíron a telefonszáma is. Csak néztem a számokat, nehezemre esett a tárcsázás. De eszembe jutott a múlt. Édesanyám már egy éve hogy elhagyott engem. Daganatos beteg volt. 3 kemény éven át küzdöttünk a betegsége ellen. Egy idő után azt hittük, mi győztünk, de ez mégsem így volt. Ismételten csak rosszabb lett az állapota. Mikor 3 éve kiderült a betegsége én a régi életemet elhagytam, holott olyan dolgokat csináltam amiért kis korom óta dolgoztam. Már egészen kicsi korom óta balett táncos akartam lenni. Sokat gyakoroltam és sikerült elérnem a célomat. Sok táncos darabban szerepeltem, de mikor megtudtam, hogy mi van anyuval, a szekrénybe tettem a balettcipőm. A táncolás az életemet jelentett, de azzal is tisztában voltam hogy az egész életemet nem tehetem fel rá. Így a tánc mellett mást is tanultam. Anya is tanácsolta nekem, de tudtam ezt magamtól is. Mikor beteg lett és elmondtam neki, hogy abbahagyom a táncot nagyon nem örült. Olyan szívszorító volt azt nézni ahogy tönkremegy. A betegség lassacskán pusztította őt. Emlékszem mikor egyszer leültünk tv-t nézni. Épp akkor is futam volt. Kapcsolgattam és pont rákapcsoltam. Ő arra kért engem hogy nézzük meg hátha látja apámat. Én viszont felálltam és addig nem mentem vissza míg véget nem ért. Ekkor döbbentem rá, hogy ő még mindig szereti. Majd meghalt. Ennek már nemrégen lett egy éve. A napokban azonban furcsa dolog történt velem. Ugyanis megkeresett egy ügyvéd. Kiderült az ügyvédet, még anyám hatalmazta fel a halála előtt azzal, hogy miután meghal egy évvel keressen fel engem. Az ügyvéd ezt megtette. Majd elmondta hogy mi az oka ennek. Édesanyám arra kérte, hogy apám elérhetőségét szerezze meg nekem, majd adja át a levelével együtt, amiben ő arra kért engem, hogy keressem fel őt és próbáljam a kapcsolatunkat helyrehozni. Arra kért, hogy adjak ennek időt próbáljam ki milyen az ő élete és aztán döntsem majd el, hogy viszonyulok hozzá.

És most ezért vagyok itt ezt a kérést akarom teljesíteni. Igazából már régen nem láttuk egymást, attól félek, hogy elsétálna mellettem. Most azonban mégis meg kell tegyem az első lépést. Erőt vettem magamon és elkezdtem tárcsázni. Sorba ütöttem be a számokat, majd aztán elindítottam a hívást. Hallottam a kapcsolást  jelző hangot, majd az első kicsörgést. Ideges lettem. Egy gombóc képződött a torkomban. Második csörrenés, még semmi. Harmadik. Egyszer csak megszólal valaki.
-Hallo.
- Claire vagyok…