37. fejezet

37. fejezet

Szavak és tettek…

Christian szemszög:

Megérkezett végre Anna. Nagyon örültem neki. Már nagyon régen nem találkoztunk, de most el tudott hozzám jönni és ez nagyon jó. Mikor Claire-t elküldtem gyakorlatilag, fájt a szívem, de jól tettem. Ő túllépett rajtam, s jobb, ha tudja, hogy én is. De ez a túllépés mégse tükrözi a valóságot. Anna nekem nem a barátnőm, ő más. Ő az én testvérem. De ezt Claire nem tudja, s jobb, ha azt hiszi, hogy Anna az a személy, akivel a jövőmet tervezem el.
Behívtam testvérem, s közben fél szemmel Claire-t figyeltem. Mintha némi csalódottságot láttam volna az alatt a pillanat alatt rajta, míg sarkon fordult és elment. Bementünk a házba.
Testvérem azonnal megölelgetett, és örült annak, hogy lát, és együtt tölthetünk egy kis időt. Én is nagyon örültem neki.
- Jó látni téged bátyám! – mondta miközben szorongatott.
- Téged is Anna!
Elengedtük egymást. Elvettem a bőröndjét.
- Beviszem a szobádba.
- Rendben, köszi.
- Érezd magad otthon, ha még nem mondtam volna.
- Nem mondtad, de otthon érzem. - válaszolsz húgom.
Bevittem a szobába a csomagjait, majd ő utánam jött.
- Húhh nagyon szép szoba!
- Köszi. Nem vagy éhes? – kérdeztem tőle.
- Dehogyisnem! Farkas éhes vagyok!
- Gyere, megmelegítem neked a vacsorát. – majd mentünk a konyhába.
Én valóban nekiláttam a melegítésnek, amíg ő az asztalnál helyet foglalt. Mikor elkészültem tálaltam neki a vacsorát, én ugyanis nem voltam éhes.
- Köszi! – majd nekikezdett a falatozásnak.
Én nem akartam evés közben kérdésekkel bombázni, megvártam, míg végez. Közben pedig gondolkoztam. Claire arcát láttam magam előtt, és bevillant utána az is, amikor ott ölelkezik azzal a férfival. Megeshet, hogy most is vele van.
- Mibe merültél el ennyire? – kérdezte Anna, s közben pedig a tányért vitte a mosogatóba.
- Semmi. Hagyd, elmosom.
- Jaj Christian! Meg tudom én is csinálni.
Elmosogatott, majd kiültünk beszélgetni.
- És kedves húgom mi újság van veled?
- Semmi különös, megnyitottam az üzletemet, és azzal foglakozok most. Szerencsére beindult, most sínen vagyok.
- És mi van Martinnal? Ő is ott dolgozik veled?
- Martinnal vége. – nézett rám komolyan. – Három hónapja szakítottunk. Nem passzoltunk össze. Jobb ez így.
- Sajnálom.
- Eddig én is sajnáltam, de ma már rájöttem jobb nekem nélküle. És te? Bátyuska hallgatlak! – mondta nekem mosolyogva.
- Nincs senkim. – mondtam kissé letörten.
- És az a nő ki volt? Ő nem senkinek néz ki!
- Ő Claire.
- Na, haladunk! Már neve is van! – mondta viccelődve.
Én azonban nem nevettem, ő pedig kapcsolt.
- Mi a baj Christian?
- Az a bajom, hogy szerelmes vagyok.
- Claire-be igaz?
- Igen.
- És mi a baj ő nem szeret? Mosolyszünet van? Nyögd már ki!
- Anna ez nagyon bonyolult. Tudod ő egy olyan lélek, akivel még életemben nem találkoztam. Elvarázsolt, beleszerettem. Ő már mondta az elején, hogy időt kér, mert más szeret, de meg akarja velem próbálni és belém akar szeretni. Aztán beteg lett, és úgy döntött eltaszít. Beszélni akartam vele, de a repülőtéren láttam, hogy ölelget egy másik férfit. - vázoltam röviden a helyzetet.
- Várj, alaposan mondj el mindent! Így össze vagyok zavarodva egy kicsit! Beteg? Komoly a baja? És szerinted biztos, hogy mása van?
Mindent elmeséltem neki. Ő meghallgatott, de neki egy kicsit másabb a véleménye. Ő nincs meggyőződve arról, hogy Claire-nek van valakije.
Viszont megkértem őt valamire.
- Anna megtennél nekem valamit?
- Figyelek.
- Ha találkoznál Claier-rel, akkor kérlek, ne mondd el, hogy a testvérem vagy, jobb, ha azt hiszi, van valakim.
- Nem értem miért fontos ez neked.
- Megteszed értem?
…

Claire szemszöge:

Mióta rájöttem, hogy Christiannak van valakije, eltelt egy nap. Jess a mai napon hazautazott és én egyedül maradtam. Vagyis nem teljesen, hisz apám itt van velem, bár most minden gondolata a munka körül forog. Nekem pedig teljesen máson.
Nem tudom kiverni a fejemből azt, ahogy Christiant láttam azzal az idegen nővel. Mosoly volt az arcán és öröm tükröződött, mikor őt meglátta. Azonnal megölelte. Ez csak egy dolgot jelent, kivert a fejéből és elkezd egy új életet mással. És igaza van. Én ellöktem, csak magammal törődtem és őt csak folyamatosan bántottam. És ez pedig jogtalan volt tőlem. Ő nem érdemelte meg, ő próbálkozott, még akkor is, miután én otthagytam. Ezek után érthető, hogy elfelejt és mást keres maga mellé. Be kell valljam, hogy szép nő volt vele. És ha jobban belegondolok, esélyem sincs vele szemben. Látszott rajta, hogy majd kicsattan a boldogságtól, én pedig csak a sötét oldalát látom mindennek. A megtörtént események és pofonok búskomorrá tettek és nem mindig tudok már mosolyogni. Talán már nem is tudom élvezni az életet, csak kínlódok és próbálkozok még, de már nem leszek a régi.
Akkor voltam hasonló élethelyzetben mikor Parkerrel elváltak az útjaink. Akkor voltam talán valami ehhez fogható gödörben, s akkor nem tudom hogy, de kikászálódtam. Akkor volt, aki mellettem állt, de most is van. Sőt most itt van az apám is velem!
Hazajöttem miután Jess-t kivittem a reptérre. Lepakoltam, majd odaültem a laptopomhoz, hogy megnézzem az üzeneteimet. Tudtam, hogy Christian fog e-mailt küldeni munkával kapcsolatosan.
A géppel együtt az ágyra huppantam, majd bekapcsoltam. Hamar használatra kész állapotba került. Azonnal az e-mail címem néztem meg. És igen valóban megkaptam azokat az üzeneteket. Az üzenetek még tegnap este érkeztek meg.  Megnyitottam őket. A levelek hivatalosan voltak megfogalmazva, csak a lényeg és az elintéznivalómat tartalmazta semmi egyebet. Elolvastam őket, s a fontosabb dolgokat feljegyzetelgettem. Az interjúja 2 nap múlva lesz, addig meg még el kell intézzek pár dolgot. Rögtön neki is kezdtem a dolgomnak, ez legalább eltereli a figyelmem. Elkezdtem telefonálni. Pár telefonnal később már valamivel előrébb voltam.
Egész nap csak ténykedtem, így legalább hasznosan telt el az időm.
Miután a mai napra befejeztem a telefonálgatást és kellőképpen felidegesítettem magam egy-két értetlen emberrel, úgy döntöttem inkább nyugovóra térek. Megfürödtem, majd befeküdtem az ágyba. Fáradt volta, de mégsem tudtam aludni. Gondolkoztam. Napjaim nagyobb részében csak gondolkozok. Hol ezen, hol azon. Most pillanatnyilag Christianon és azon a nőn. De ha ő túllépett nekem is túl kell. Tudom, hogy hamarosan találkozunk, hisz én is ott leszek az interjú helyszínén, de erős leszek és csak a munkára fogok koncentrálni. Éjfél elmúltával és a rövidtávú célok kitűzése után nagy nehezen, de végül elaludtam.

Másnap kipihentnek egyáltalán nem nevezhető állapotban keltem fel. Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból, s mikor a tükörbe néztem, azt hittem szörnyet látok. Alig aludtam az éjjel, s ez sajnos meglátszódott rajtam. Nem kicsi karika volt a szememen. Először azt hittem, mindez csupán hallucináció, vagy csak annak a műve, hogy ébredés utána „éber kómámban” vagyok még, de nem. Ez a valóság volt, s a táskák valóban ott voltak. Összeszedtem magam, reggeliztem, majd folytattam a munkám. Az interjúval kapcsolatosan már majdnem mindent sikerült elintéznem, de ugyebár volt egy másik feladatom is. Ez egy támogatóval való tárgyalás volt, amiről egy-két részletet meg kellett tárgyaljak. De először is a végső simításokat az interjúval kapcsolatban intéztem el. Mikor már itt valóban mindent elintéztem kezdtem neki a másik feladatnak. Ez még könnyebb kihívásnak bizonyult, egészen addig, mígnem közölték velem, hogy átküldenek nekem e-mailben néhány nyomtatványt, amit Christiannak alá kell írnia, mert e nélkül a támogatás nem fog megvalósulni, s amint ő aláírásával azt hitelesítette, el kell hozzájuk juttatni, ugyanis ez ügyben nem sikerült Christiant elérni, s mivel én léptem velük kapcsolatba ezért rám maradt a nyomtatványok sorsa. Még igazán nagy szerencse, hogy egy Londoni cégről van szó. Ahogyan mondták elküldték nekem a nyomtatványokat, s én kinyomtattam.
Ez pedig csak egy dolgot jelent, el kell ismételten menjek hozzá, s találkoznunk kell.
Úgy voltam vele, előbb kell túlessek rajta és nem szabad a nap hátralévő részébe ezt a találkozást halogatni. Viszont úgy voltam vele, hogy előbb felhívom, hogy otthon van-e nem akarom őt és a párját megzavarni. Tárcsáztam, majd pedig kicsöngött. Sorra hallgattam, ahogy a telefon kicseng, de nem vette fel, majd egy hangos és hirtelenjövő sípolás után kinyomtam.
- Remek. – jegyeztem meg magamnak.
Előkotortam egy cipőm, majd felhúztam, hogy elinduljak.

Miután már a papírok a kezemben voltak, kiléptem a házból, majd elindultam. Egyrészt fejem kiszellőztetése, másrészt egészség, harmadrészt környezetvédelem szempontjából is a gyalogos módot választottam. Amúgy sem volt messze a lakása tőlem, mint ahogy azt már említettem párszor, így minden szempontból az volt a legmegfelelőbb, ha gyalog megyek. Igazából egy dolgot szerettem volna elkerüli, de azt nagyon, mégpedig, hogy találkozzak azzal a bizonyos nővel is.
Megmásztam a lépcsőket, s már az ajtóban voltam. Csengettem. Hamar nyílt is az ajtó. Azonban mégis, találkoztam azzal, akivel nem akartam.
- Hello. –köszöntem először.
- Hello. – köszönt vissza a nő.
- Christiant keresem, itthon van?
- Nem, most nincs, de nemsokára itt lesz. Fontos ügyben keresed?
- Alá kellene írni pár papírt. Régen ment el?
- Hát annyira nem.
- És nem tudod mikorra ér haza?
- Hát elvileg hamarosan.
- Megtennéd nekem, hogy aláíratod vele és megmondod neki, hogy a… - kezdtem volna elmondani, azokat a dolgokat, amik a munkával kapcsolatosak, de a nő megállított.
- Várj, kérlek. Én ehhez úgy sem értek, gyere be, várd meg itt.
- De nem akarok…
- Gyere nyugodtan!
Végül bementem. A nő becsukta az ajtót, majd hellyel kínált, amit én elfogadtam.
- Még be sem mutatkoztam Anna vagyok. – s nyújtotta felém a kezét.
- Én pedig Claire. –s viszonoztam a gesztust
- Jaj igen, el is felejtettem kérdezni, megkínálhatlak valamivel?
- Nem kérek semmit köszönöm.
Bevallom nagyon kedves az a bizonyos nő, akinek már sikerült a nevét is megtudnom. Bár elég kellemetlen a helyzet, hisz itt ülök és cseverészni készülök éppen Anna-val.
- Te is ugye a Red Bull forma 1-es csapatánál vagy igaz? – érdeklődött Anna
- Igen ott dolgozom.
- Akkor tudod milyen munkamániás Christian. – s elkezdett nevetni.
- Valóban van róla tapasztalatom. – s mosolyogtam.
- És régóta dolgozol velük?
- Nem. Igazából ettől a szezontól vagyok itt. Apám által kerültem be.
- Értem, akkor apukád nagy fejes lehet. Ő is szponzor?
- Hát nem egészen, az én apám Bernie Ecclestone.
- Az igen! Annyit tudok, hogy ő a forma1 mindenható ura!
- Hát mondhatjuk így is.
- És mit csinálsz a csapatnál?
- Sajtós vagyok.
- Az jó.
- És te? Te mivel foglalkozol? – érdeklődni kezdtem én is. Bevallom őszintén engem nem ez foglalkoztatott, hanem az, hogy mióta ismerik egymást Christiannal.
- Nekem van egy üzletem, én azt egyengetem most.
- Az szuperül hangzik.
- Szeretem is csinálni. De biztos nem kérsz valamit?
- Nem köszönöm.
Még magam is meglepődtem, de Anna rendkívül szimpatikus. Nem gondoltam volna, hogy ha találkozok vele és netalán tényleg, mint most is beszélgetésre kényszerülök, ilyen könnyeden megy majd a dolog.
- Ti… akarom kérdezni ti Christiannal régóta ismeritek egymást? – tettem fel a kérdést, amire kíváncsi voltam.
Először érdekes arcot vágott Anna, mintha gondolkozna valamin, majd mosolyogva megválaszolta a kérdést.
- Már nagyon régóta. És nagyon harmonikus a kapcsolatunk is. Ő egy hihetetlen ember. – mondta nekem.
- És ti régóta ismeritek egymást? – tette fel nekem is ezt a kérdést.
- Nem, mi csak akkor ismertük meg egymást, mikor a csapathoz kerültem.
- Tudod, elmondom, mint nő a nőnek, hogy igazán szép vagy, és valahogy nem is tudom, nem ilyen férfias sporthoz tudlak elképzelni. Remélem nem sértésnek veszed. – én bólintottam, hogy nem, ő pedig folytatta. – Valahogy én tudod más munkahelyen tudlak elképzelni, vagy mint otthon anyuka, a férjeddel.
- Annyira nem vagyok törékeny. Higgy nekem. Hát az, hogy anyuka legyek, az nagyon messze van, előbb kell egy társ is.
- Elnézést, azt hittem van férjed.
- Nem, nincs senkim. – mondtam neki.
Nagyon jól elbeszélgettünk, s az idő pedig csak röpült. Még volt olyan is, amin mind a ketten együtt nevettünk. Nagyon kedves és vidám nő Anna, érthető, hogy Christian rá voksolt.
Azonban hazaérkezett Christian is. Mikor betoppant és meglátott a lakásban meglepődött. Én is meglepődtem, noha tudtam ez a pillanat is elérkezik.
- Szia Christian! - köszönt Anna.
- Szia! – köszöntem én is.
- Sziasztok! - válaszolt végül ő.
Anna közelebb lépett hozzá, majd megölelte.

Christian szemszöge:

Végre már itthon voltam, már csak egy ajtó választott el attól, hogy leülhessek egy kicsit s pihenhessek. Benyitottam a lakásomba, de őszintén mondva meglepődtem. Claire-t találtam ott. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ő is ott lesz, s talán ez a meglepettség az arcomra is kiült, de az ő mosolya is eltűnt az arcáról.
Éreztem, itt most fog történni valami.
- Szia Christian! – köszönt azonnal húgom.
- Szia!- hallottam amint Claire is megszólalt lágy hangján.
- Sziasztok!- köszöntem végül én is, és igyekeztem a korábbi meglepődöttséget némiképp eltűntetni arcomról.
Anna odajött hozzám és megölelt. Amire megkértem megpróbálja valahogy előadni. Megölelt, de igazából volt neki valami célja is. A fülembe súgott valamit.
- Tévedsz.
Én néztem rá értetlenül.

Claire szemszöge:

Úgy voltam vele, jobb, ha minél hamarabb elmegyek, nem akarom végig nézni, ahogy itt előttem ölelgetik egymást. Rosszul esett, s ez talán azt jelentheti, hogy mégis valamit elkezdtem érezni iránta.
- Csak.. csak azért jöttem, hogy ezt a papírt aláírd, szükség van rá.
- Tudjátok mit, én magatokra hagylak titeket. – mondta Anna
- Nem szükséges nem akarok sokáig zavarni. – mondtam azonnal.
- Ugyan én úgyse értek hozzá, addig bemegyek a szobába, lekötöm magam valamivel, csak nyugodtan beszéljétek meg, amit kell.
Bement a szobába és kínos csend alakult ki.
- Ülj le. - törte meg végül Christian ezt.
- Köszönöm nem, sietek, nem akarlak tényleg titeket zavarni. – és tereltem is azonnal a munkára a szót. – Itt van ez a formanyomtatvány alá kellene írnod, mert egyébként a támogató képes visszalépni. Nem értek el ezzel kapcsolatban téged, s mivel én léptem velük kapcsolatba rám maradt az a feladat, hogy eljuttassam. –s odatoltam elé a papírt. – Ami pedig az interjút illeti, mindent úgy intéztem el, ahogy te kérted.
Ő közben elkezdett toll után matatni, de nem talált.
- Adjak egy tollat?
- Azt megköszönném.
Elővettem a táskámból, de közben egy papírral együtt rántottam ki és a lendület miatt leesett a földre a toll. Gyorsan leguggoltam érte, de ugyanolyan reflexszerű mozdulattal Christian is. Szinte egyszerre nyúltunk a tollhoz, de végül is én fogtam meg hamarabb, ő pedig már csak a kezem. Mikor megfogta a kezem, mind a ketten egymásra néztünk. Csupán pár centiméter volt közöttünk a távolság. Mélyen egymás szemébe néztünk. Néhány pillanatig csak egymást figyeltük, majd ő elengedte a kezem én pedig odanyújtottam felé.
- Tessék, itt van a toll. – majd mind a ketten felálltunk.
- Köszönöm. – mondta s gyorsan alá is firkantotta a papírt, majd visszaadta nekem a tollat.
Gyorsan elpakoltam mindent a táskámba.
- Akkor én megyek is. –s fordultam meg.

Mikor most egymás szemébe néztünk ugyanazt láttam benne, mint amikor még nem volt Anna-val együtt, akkor ugyanígy nézett rám. Hirtelen egy érzés hatalmába kerített, hogy el kellene azt mondjam amiért a múltkor jöttem. Míg megtettem ezt a pár lépést az ajtó felé ez teljesen nyugtalanná tett. Valami annyira akarta, hogy ezt megtegyem. De ott van Anna. De most önzőnek kell legyek, súgta újra ugyanaz az érzés, ami azt akarja, hogy elmondjam. Megtorpantam, majd visszafordultam.

Ránéztem s először még megfordult a fejemben, hogy valóban beszéljek is, vagy egyszerűen még visszafordulhatok és hagyhatok mindent úgy, mint ahogy van. De az az erő győzedelmeskedett felettem és nekikezdtem.
- Tudod, én most őszinte leszek veled. Szeretném, ha meghallgatnál.
- Figyelek rád. – mondta lágyabb hangon.
- Nem tudom, de valami itt legbelül – s mutattam a szívemre – arra ösztönöz, hogy most elmondjak neked valamit. – nyeltem egyet és mélyen a szemeibe néztem, bár köztünk, volt körülbelül 1 vagy másfél méter távolság. – A múltkor igazából beszélni szerettem volna veled. Tudom, hogy azt mondtam neked, hogy hagyjuk egymást békén, de apám elmondta, hogy te eljöttél hozzám, mikor Jess-el elmentem a hegyekbe. Bár te azt sem tudod, hisz megkértem őt, hogy senkinek se árulja el, hogy kivel és hova megyek. – lenéztem a földre, majd újra rá. – De most nem ez a lényeg. Apámmal beszéltem telefonon és elmondta, hogy ott voltál nálam. Elmondta, hogy feldúlt állapotban voltál, és azt mondta úgy látta szomorú vagy.
Félbe szakított.
- Jól látta. Tudod egyszerűen nem ment az, hogy elfogadjam, hogy ellöksz, de biztos volt valaki más… - hagyta itt félbe a mondatot, s mintha célzott volna valakire. Értetlenül néztem rá.
- Te most célzol valakire? Úgy érzed, hogy akkor csak kitaláltam azt a szöveget, hogy nem szeretném, ha a betegségem megnyomorítaná az életedet neked is? Szerinted én csak játszok az emberek érzésivel? Bár tudom, hogy te azt mondtad szeretsz és én mégis eltaszítottalak, de a múltkor éppen e miatt jöttem ide. Nekem nincs senkim. Nekem nem kell más férfi. Elmondtam neked sokszor, hogy meg szeretném próbálni és tudom, mekkora marha vagyok és hagyom, hogy a pillanatnyi érzéseim irányítsanak és hagyom, hogy az eszem eluralkodjon fölöttem, tudom mindezt és tudom, hogy ezek hatalmas hibák. – mondtam egy szuszra – de.. – s itt következett végre egy levegővétel - de azt akartam neked mondani, hogy megbántam, amit tettem. Tapasztaltam, értek külső ingerek és gondolkoztam, és már tudom milyen hülyeséget műveltem. Ellöktelek. Igen pontosan tudom. És erre későn jöttem már rá. Most egyedül maradtam. Bár megvallom neked, a múltammal összefutottam. Találkoztam a volt vőlegényemmel, és magam is megdöbbentem magamon, hisz változtam. Eltökélt voltam, hogy gyűlölöm, mégis, mikor elváltunk egymástól a repülőtéren meg tudtam ölelni és az mondtam neki, talán lehetünk barátok is. Még saját magamon is meglepődtem utána, hogy ezt tettem. És utána döbbentem rá mindenre. Mintha csak megvilágosodtam volna. De tudom, hogy már késő. Neked van valakid, és ez nem meglepő. Megértem, csak muszáj volt elmondanom, magam miatt. Megeshet, hogy önző vagyok e miatt, de meg kellett tegyem. Mintha csak tartoztam volna magamnak ezzel. Tudod rájöttem nekem már nincs esélyem. Anna-val beszélgettem ma és egy nagyon közvetlen és kedves lány, aki majd kicsattan a boldogságtól és tényleg esélyem sincs ellene. Jó választás volt tőled. – elmondtam, amit akartam, majd visszafordultam és kiléptem az ajtón. Most megnyugodtam. Viszont tudom minden egyes kimondott szavamnak súlya volt, ami egyrészt a szívem nyomta, másrészt lehet súlya amiatt, hogy az ő kapcsolatukra hathat. Távozásképp egy könnycseppet hullattam el az ajtó előtt a földre.

Christian szemszöge:

Én csak hallgattam a szavait. Most valóban kinyílt, és amiket mondott szíven ütöttek. Találkozott az exvőlegényével és ezt elmondta, és azt is megtudtam, hogy csak én kombináltam és én hittem félre. Azonban mégse állítottam meg, nem fogtam meg a karját, hagytam csak kisétálni és nem mondta semmit. Neki nincs senkije, ledöbbentem mikor meghallottam. Talán már késő ezt mondanom, vagy meghallja még valahonnan és visszajön?
- Anna a testvérem. – mondtam halkan.


SZERK MEGJEGYZÉSE:
Sziasztok!

Itt a folytatást! :)
Köszönöm a véleményeket, aranyosak vagytok, bár mostanában kevesebb a visszajelzés, remélem nem azért van, mert nem tetszik nektek. Kérlek titeket fejezzétek ki a véleményeteket! :)

Ami a részt illeti, kiderül, ki az a nő, aki Christianhoz jött, milyen szálak fűzik hozzá.

Kérlek titeket szavazzatok a másik történet sorsáról is :)

És még egy dologra kérlek titeket, hogy a novellával kapcsolatosan is fejtsétek ki véleményeteket.http://novellakzsomi.blogspot.hu/ 
Hamarosan újabb novella is kikerül majd, aki szeretne cserét azzal az oldallal kérem jelezze.

Végül, de nem utolsó sorba jó szórakozást kívánok a fejezethez!
Puszi