Mennydörgő

Üdv Drága Olvasóim!

Megint elég régen jelentkeztem. Tisztában vagyok vele. Egy olyan időszak áll előttem, ami az eddigi legkeményebb lesz az iskola tekintetében, de igyekszek megbirkózni vele. Minden esetre sem szünetet sem bezárást NEM tervezek! Pusztán időt kérek. Megint. Úgy gondolom, hogy reális képet fessek, azt tudom mondani, hogy legalább kéthetente érkezik frissítés az oldalra, de ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy hamarabb is felkerülhet bármi. ;)
Most pedig ez alatt a bejegyzés alatt, megtalálhattok egy kis irományt. Nem akarok semmit sem elmondani róla, olvassátok el!
Jó szórakozást!

Mennydörgő

-          Én nem ugyanolyan vagyok, mint a többiek! – mondtam határozottan és igyekeztem szemernyi kétséget sem kelteni benne. – Engem, ha hiszed, ha nem, nem az érdekel mennyi pénzed van, vagy mennyire vagy híres, engem kizárólag csak te érdekelsz! – közelebb hajoltam hozzá, érintették egymást arcbőreink, majd ajkaim az övéhez emelten és suttogva fejeztem be mondandóm. – Nekem te kellesz! Szeretlek! – lágy csókot leheltem ajkaira, majd tekintetem az előttem lévő szempárra emeltem. Hosszú pillanatok erejéig elvesztünk egymás tekintetében, majd ezt követően elnevettem magam, elhúzódtam tőle, s karba tett kézzel megálltam előtte. – Hallgatlak.

-          Kezdtem el is hinni! – nevette el ő is magát, majd elismerően megtapsolt.

-          Ennyi? – kérdeztem meglepődve vissza.

-          Miért mi lenne? – tette az értetlent, miközben felállt a fotelből és egy pohár italt készült magának tölteni.

-          Nem gondolod, hogy ez fölösleges? – teremtem szinte azon nyomban mellette, mikor ő a kezébe vette a poharat, majd miután sikeresen kitöltötte magának italát, kikaptam azt a kezéből. – Ennek nem most van itt a helye! – szóltam meg.

-          Nem kell megmondanod, minek van itt vagy esetleg nincs itt az ideje, vagy helye! – emelte meg hangját.

-          Tudod mit? – emeltem meg én is még jobban a hangom. – Akkor cseszd meg az egészet és idd le magad! Egy alkoholista vagy! – vágtam hozzá, de amint találkoztam tekintetével már bántam, amit kimondtam.

Odalépett azonnal hozzám, kivette a kezemből a poharat és a falhoz szorított egészen. Meglebegtette előttem poharát, majd meghúzta azt annak tartalmával együtt és egy szuszra meg is itta azt, ami benne volt. A poharat ezután félre dobta, ami a földre érve pár darabra tört. Megijedtem hirtelen és vártam azután mit fog tenni. Arca nem árult el semmit. Ismeretlen volt teljesen. Máskor látom szemeiben a gyengédséget és némi érzelmet, most viszont nem tudtam kiigazodni rajta.

-          Nem kell elhinni mindent az ócska újságoknak! Nem vagyok alkoholista és ezzel remélem te is tisztában vagy! – mondta teljes határozottsággal, egyetlen pislogás nélkül.

-          Ne haragudj! - kértem tőle elnézést, de ő ekkor már ellépett előlem és a földön lévő üvegdarabokat szedte össze.

Leguggoltam hozzá és segítettem a takarításban. Nem mondott semmit és én sem tudtam mit mondani. Amikor felszedte a barna szőnyegre esett utolsó darabot is felém nézett, majd nyújtotta kezét felém, hogy elvegye tőlem azokat a darabokat, amiket én szedtem össze. Átnyújtottam, majd megragadtam csuklóját.

-          Semmi baj! – nyögte ki végül, én pedig elengedtem őt.

Pár perc múlva érkezett vissza a nappaliba. Újra leült, de most a kanapén helyezkedett el, és egy kézmozdulattal jelezte nekem is, hogy üljek le mellé. Én pedig úgy tettem. Kis távolságnyira tőle, de mégis valamilyen szinten elég közel hozzá. Bal kezével megdörzsölte borostás arcát. Ritkán lehet így látni a nyilvánosság előtt, de ez a külső nagyon férfias és nagyon jól áll neki.

-          Ne feledd, el kell jönnie annak az időnek is, hogy elhitesd vele, szereted.

-          Tudom. – jelezve ezzel azt, hogy értem mit akar.

-          A múltkor, amikor megismert téged odáig meg vissza volt tőled. Megfogtad őt. - elmosolyodott. – Ez így pont jó. Erre volt szükség. Most pedig újra megfoghatod őt. Nemsokára úgyis megyünk egy kisebb partira, ahova bizony te is velem jössz. – kezét combomhoz emelte és lágyan végigsimított rajta. – Muszáj lesz behálóznod őt!- adta tudtomra.

-          Egy dolgot nem értek. Ő a barátod, mire fel ez az egész? Miért csinálod ezt? – kérdeztem meg tőle azt, ami már egy ideje foglalkoztatott.

Közelebb ült, majd megsimította arcom és mélyen a szemembe nézett.

-          Nem kell mindent megérteni. – kimondta tagolva a mondatot, majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Egészen beleremegtem csókjába. – Neked csak a dolgoddal kell foglalkoznod. 

Végezetül még el szeretnék pár dolgot mondani.
Először is az Utolsó Ígéret folytatása a hétvégén várható, s lehetséges, hogy mellette érkezik egy rész a Rose-ból is.
Másodszor Drága Olvasóim, ha eljutottatok idáig minden bizonnyal elolvastátok a kis szösszenetet. Remélem tetszett és megleptek pár véleménnyel. Felteszem a kérdést nektek, szerintetek kik a férfi szereplők? Annyit elárulok, egyikőjükkel már találkoztatok pár írásomban. :)
Puszi